Ellenséges Területen, Érd
Egy nagyon speciális feladat kijátszására mentem a játékra, ráadásul magammal vittem Barby-t is, hogy fotózzon...
A játék linkje: https://www.softair.hu/viewtopic.php?t=5249
a fotók linkje: https://plus.google.com/photos/104768298179158359392/albums/5864352595785508737
A térkép:
Az előzetes hírekkel ellentétben egész nap aránylag jó idő volt, még a nap is sütött vagy egy órát. A játékon két nép háborúját játszottuk el, belevéve a szokásos mindenbe belepofázó ENSZ-et, az éppen kinek segítünk, s kire lövünk, az változó NATO-t, és a mindenbe beleütjük az orrunkat, még ha véres is lesz Sajtót… Ja! És természetesen a lelőtt F-18-asok pilótái, ketten, akiket mindenki meg akart találni, csak más okokból. Mi (konkrétan Barby) a sajtót játszottuk, ő volt a fotós, ketten pedig PMC-ként, Blackburn-el a testőrei. Igen komoly munka volt visszarángatni a fotósunkat, hogy ne rohanjon bele a golyók útjába folyamatosan… :D
Ezek lennénk mi:
Az elején az ENSZ egységekkel indultunk neki a pályának, felkerestük a Horvát haderő HQ-ját. Ott megkértük az oldalparancsnokot, pózoljon már egy kicsit nekünk, így született az Árok zászlóval c. kép:
Ezután tovább mentünk, és mikor meghallottuk, hogy lelőttek egy F-18ast a szerbek, és két pilóta katapultált. Az ENSZ-el együtt elindultunk a feltételezett roncshoz, a helyszínt akartuk fotózni, illetve hátha találunk lelőtt pilótát – az ENSZ menteni akart, mi fotózni. Közben párszor találkoztunk szerb egységekkel, készítettünk fotókat, és beszélgettünk velük. Mindenki nagyon kedves volt, semmilyen atrocitás nem ért minket. Egy idő után megelégeltük az ENSZ-esek bénázását, és lassúságát, mivel elsőnek akartunk a helyszínre érni nagyobb sebességre kapcsoltunk. Itt volt az első kellemes hozadéka, hogy lehallgattuk a katonák rádiózását. Kiderült, hogy a szerbek be akarják gyűjteni az ENSZ csapatot. Mivel mögöttünk jöttek ők, és azok mögött egy nagy csapat szerb, így gondoltuk, hogy meg is lesz a 100ezer dolláros fotó, a lemészárolt ENSZ erők felett álló szerb katonákról…
Ez a kép még akkor mikor a távolból feltűntek a szerbek az ENSZ mögött:
Hát nem ez volt, a kéksapkások kidumálták magukat, bár a „szívélyes” invitálást elfogadták, és elmentek a szerb bázisra „vendégeskedni”. Hagytuk is őket, és mentünk a roncs felé.
Itt ismét kiderült, milyen jó, hogy a szerbek rádióadását halljuk, mert a roncsnál Blackburn hirtelen félrevont minket, és közölte, hogy a szerbek most minket akarnak, és be akarnak gyűjteni. Nagy szerencsénkre a NATO gyorsreagálású egysége (ez épp a Crusaders raj volt) épp közel volt hozzánk, és megkértük őket, hogy védjenek meg minket. Hatalmas lövöldözés lett belőle, amiből a NATO spec egységek veszteség nélkül jöttek ki, míg a roncs környékén kutató szerbek mind elfeküdtek. (eszükbe sem jutott, hogy a NATO lőni fog rájuk, és azt hitték, hogy mi nem tudjuk, hogy nekik velünk kapcsolatosan valami negatív terveik vannak) Itt a NATO lövi a szerbeket, mi mögéjük bújva várjuk ki a csetepaté végét:
Ezen a helyen lőttem egyedül a játék során, ahol is egy bozótba bújt szerbet sikerült kiszednem.
Ezután a NATO erők mögött mi is benyomultunk a Hódvárnak elnevezett részre, ami egy kis dombtető, amin igen sok kidöntött fadarab volt megtalálható. Ezt könnyű tartani az ellenséges erőkkel szemben. Egy idő után otthagytuk a NATO-t, mikor kiderült, hogy a lelőtt pilóta nem lesz meg, és elindultunk tovább. Hírek szóltak elrejtett légvédelmi rakétaállásokról, amik miatt a helikopteres kivonást a NATO nem merte megkockáztatni. Elég sok gyaloglás után, az erdőben egy keresztúton pont bele is futottunk egybe. Csakhogy ezt is levadászta a NATO. A teljes szerb személyzetet kifektetve találtuk:
Haladtunk tovább, a rádióadásokat hallgatva, hogy minél érdekesebb helyeket találjunk meg, és megpróbáljunk ott lenni, ahol az akciók történnek. Egy idő után kiderült, hogy megint minket akarnak elkapni a szerbek, így kicsit a sűrűbb erőben, hegyháton, nem pedig úton közlekedtünk. Mikor a rádióforgalmazásuk szerint már mással kezdtek foglalkozni, meglátogattuk a légvédelmi rakéta központot, ami egy dombtetőn települt. Igen komoly védelme volt, de ahogy meglátták a kamerát a szerbek, mint az óvodások sorakoztak fel a csapatfotóhoz:
Majd gyorsan távoztunk. Mikor már vagy száz méterre jártunk akkor szóltak be rádión, hogy itt volt a sajtós csapat, csináljanak-e velünk valamit… :D Hát ezt lekéstétek srácok :D Olajra léptünk.
Gondoltuk van elég sok anyagunk, biztos örülne ennek a NATO parancsnokság, elindultunk visszafelé. Messziről kiszúrtuk, hogy a szerbek már konkrétan ránk vadásznak, és kezdtek bekeríteni. Otthagytuk az utat, és elindultunk toronyiránt az erdőben. Itt volt egy kicsit problémás rész, hiszen szemből is megjelentek a szerbek, akik között volt egy locsolóművész, aki nem olvasta el a kiírást, és sikerült a láthatósági mellényben levő fotóst is legépelnie (velünk, a két PMC-vel együtt), erről kompromittáló fotó készült, jól látható, hogy a srác a fotós felé tartja a fegyverét:
Ezzel a szerbeknek nagy pechje is lett, mivel ha meghalunk, nekünk azonnali visszaállásunk volt, semmi 5-10-15 perc kivérzés és ilyenek. El akarták venni Barbytól azokat a kompromittáló fotókat, de mi elhúztunk, és megmondtuk, hogy sajnáljuk, de elhibázták az egészet. A fotóst nem kellett volna lelőni (ahogy a szabályban benne is volt). Angolosan távoztunk, mentünk a NATO HQ-ra visszaállni. Onnan egy rövid felfrissülés után elindultunk visszafelé.
A cél az volt, hogy elkapjanak a szerbek, mert szegényeknek nem volt sikerélményük, nem tudták elvenni a foto DVDket. Így most hagynunk kellett, hogy elkapjanak. Elég hamar beléjük futottunk, mikor is nem tanúsítottunk ellenállást. Simán két méterről lelőttek, majd Barbytól elvették a DVD-t.
Ismét visszaállás, ismét a kigyalogolás a csatatérre.
Itt futottunk bele egy nagy adag emberbe, kiderült, hogy a Horvátok és a NATO közösen kísér szerb hadifoglyokat,
az ENSZ által felállított kórházba.
Még egyszer beugrottunk a horvát HQ-ra, amit éppen támadtak, némi kis para volt itt is, de azért jó fotók születtek.
Majd elsétáltunk a szerb HQ-ra is, ami nagyon vicces volt, mert senki sem tudta, hogy az hol van, csak azt, hogy hol volt, de elköltöztették. De mi, mint fotósok odamentünk az első szerb rajhoz, és mondtuk nekik, hogy oda kellene eljutnunk, és tudjuk, hogy régen hol volt, azt is tudjuk, hogy elköltözött, de hogy hova azt nem tudjuk. Nem túl átgondoltan egyből kikotyogták, szóval könnyen megtaláltuk.
Itt volt az első hely, ahol a katonák ránk parancsoltak, hogy maradjunk a tábor szélén, a kezünket jól láthatóan tartsuk el a fegyverünktől. Az egész játékon senkit nem zavart, hogy a sajtó által fizetett zsoldosok állig felfegyverezve mozognak a területükön… Itt lefotóztuk a másik lelőtt pilótát:
Ezután visszagyalogoltunk a horvát HQ-hoz, ahol igen nagy csata volt, itt találtunk egy meglőtt szerb katonát, akit a társa hurcolászott fel és alá. Nem talált mediket. Mondtuk neki, ha jól megfizetnek, akkor szívesen ellátjuk a sebesültet… Belement. Na boldogan neki is álltunk műteni. Minden problémáját megoldottuk, az tuti.
Ezután már csak egy óra volt hátra, találtunk egy bujkáló pilótát (illetve ő talált ránk), azt akarta, hogy segítsük, mivel mi akadályozatás nélkül tudunk mozogni, Menjünk és egy bizonyos helyen mászkálgatva, ha szerbet látunk, tartsuk fel, jó hangosan, hogy ő a sunnyogást ügyesebben tudja csinálni.
Kereste a repülőjéről a felderítő konténert. Beleegyeztünk, több szerb rajt meg is állítottunk, csapatképeket készítettünk, és közben jó hangosan voltunk. A piros konténert meg is találta a pilóta, és mentünk is vissza a kivonási helyre. A NATO megszűntette közben a légvédelmi rakéta fenyegetést, így meghatároztak egy helyet, ahol a helikoptereket lehetett várni. Mindenki odasereglett. De úgy tűnik a szerbek is megtudták valahogy, így a végére még egy hatalmas lövöldözés közepébe kerültünk. Fogytak a golyók, fegyverek, emberek. A kivonandó térség közepén már ült pár NATO katona, akiknek a fegyvere bemondta az unalmast, vagy már egy teli tára sem maradt... Mindenesetre az utolsó csatáról készült képpel ezt a bejegyzést le is zárom:
A végére még annyi megjegyzést tennék, hogy Blackburn volt olyan kedves, és odaadta Barbynak a pisztolyát, hogy lőjön belénk. Hagy érezze milyen érzés is az. Nem tudom, hogy honnan jött neki ez az ötlet, de az lett belőle, hogy engem tarkón lőtt a csajom, Blackburn meg valahol az oldalába kapta a golyót, ahol nem takarta a mellény. Apró igazság van benne, hiszen milyen airsoft játék az, ahonnan sérülés nélkül távozunk? Az nem járja… ;-)