S.T.A.L.K.E.R. LARP
Rendhagyó poszttal jelentkezek, most voltam a STALKER maratonon, ami egy LARP játék – Live Action Role Play, azaz egy élő szerepjáték. Pont emiatt innentől a Freedom frakció szakácsának, Витя –nak a naplóját olvashatjátok:
Eredetileg Novorsszijszből származom, de nem volt olyan jó hely, fiatalon eljöttem. Beálltam a seregbe, kivittek a kiképzés után Chechnya-ba, ahol lehúztam egy évet. Orvosként, és a bázison szakácsként. Jól főzök, de tényleg… Egy terrortámadást a vacsora ellen követtek el, és a fél laktanya belehalt… Menekülnöm kellett. Senki sem hitte volna el, hogy csak vodkáért ugrottam ki a sarki boltba, és a borscs meg csak gyöngyözve forrt a lassú tűzön, ahogy kell…
És mivel a századossal voltunk inni, hát neki is forró lett a talpa alatt a talaj… Vele, Вити-vel kezdtük meg a hosszú utunkat…
Hallottuk hírét, hogy Ukrajnában van egy lezárt zóna, a 86os robbanás helyszíne körül, ott, aki élelmes, és okos meg tud gazdagodni, amellett, hogy el is tűnik a világ elől… Ott a helyünk. Bepakoltuk a felszerelésünket egy szakadt Lada kombiba (valamelyik hulláé volt a bázison…), és irány a zóna. Igen hosszú volt az út, és sokszor kellett hazudnunk, néha lopnunk, de leginkább lopakodnunk. Út közben felvettük a kapcsolatokat a megfelelő emberekkel, így megvolt a zöldség, és pia utánpótlás is. A határon egy régi bajtárs elmesélte az ő élményeit, mikor a Zónában járt, szinte hihetetlen volt. Beszélt a frakciókról, és a célokról. Mivel már nagyon utáltuk a lopakodást, és hogy mindenfelé üldöznek, meg amúgy is elég lazán vesszük az életet (leginkább a másokét), látszott, hogy a Freedom frakciót kell megkeresnünk. A Zóna határán összefutottunk már bentiekkel, kiderült, hogy nincs erős vezetőség, és így nehezen lehet majd a szabadságunkat megtartani… Вити elvállalta a parancsnokságot (tényleg jó parancsnok volt, csak kicsit alkoholista, amikor nem szívta a füvet… a kettőt együtt sosem, attól hányt, gyenge a gyomra).
07-10
Este érkeztünk, ideális a belopódzásra. Kiderült, hogy a Freedom felügyeli a zóna határának egyik bejáratát, gyorsan be is gurultunk – a főhadiszállás már kész volt, mi csak hozzátettük mindazt, amit tudtunk. Majd a helyiekkel beszélgettünk, hogy ki hogy került ide, mi a célja, és végül miért kötött ki a frakciónál. Érdekes volt látni, hogy a szabadság eszméje mennyire különbözően látják a világot…
07-11
Érkezett erősítés, néhány újabb freedom tag. Találkoztunk reggel Szidoroviccsal a kormány Zóna ügyi megbízottjával, hát elég sötét alak. Kineveztük magamat a frakció orvosának, így én a Zónába delegált kutató orvosokkal próbáltam felvenni a kapcsolatot – kideríteni, hogy mit tudnak segíteni, illetve mi hogyan tudunk segíteni nekik… Nem tudom, hogy a doki is olyan lehet-e mint én vagyok, hogy az alkohol gőz elválasztott a diplomától, de a véres köpenyében inkább néztem mészárosnak, mint orvosnak. Először a bázis építését fejeztük be, majd kértem kíséretet, és elsétáltam a kórházba, ahol a dokival szerettem volna megbeszélni, hogy milyen különleges veszélyekre, speciális dolgokra kell felkészülni a Zónában. Persze, hogy a bárban volt, persze, hogy ivott…
Némi apróságért cserébe kaptunk alap ellátmányt gyógyszerekből, majd irány vissza a központba. Ott adtam némi pihentető őrséget. Közben megjelent pár Loner, akik megkérdezték, hogy hogy állunk ellátmánnyal: mint kiderült találtak egy ládát, és szeretnének üzletelni. Kiküldtük a technikusunk, a terepjáróval, és behoztak egy ládát, amiben több mint 7000 lőszer volt, és vagy 10 üveg vodka!! Ahhoz képest, hogy úgy indultunk, hogy az egész frakciónak van 1 üveg vodkája, és fejenként 4 tár lőszere, ez hatalmas fejlődés volt! Szólt a tudós, hogy snorkot akar, ha lehet élőt, de a hulla is jó – jól fizet majd érte.
Aztán a Püspök (kommunikációs tiszt / parancsnok helyettes) beállított egy hordággyal, és még több orvosi felszereléssel, valamint az infoval, hogy ha megint beugrok a dokikhoz, akkor fejleszthetem magam (némi vodkáért cserébe). Így is lett, igen jól haladtunk a lőtt és vágott sebek kezelésével, valamint pár fertőzéssel és mérgezéssel, amik Zóna specifikusak voltak. Irány vissza, kezdjük el a meleg vacsora készítését. Persze, hogy a technikai tiszt valamint a beszerzésért felelős tisztünk is szétcsapta magát: az aggregátorunk beszart, valaki vodkát öntött rá, és felgyújtotta – biztos nem tetszett neki a zaj… Beszerzőnk hozott másikat… Az meg gyenge volt. Fene vinné – igen nagy ajándékokért cserébe Szidorovicstól szereztünk egy harmadikat… Na az már bírta. A lecsó elkészült, mindenki evett, és mindenki boldog volt.
Bazsival engedélyt kaptunk felderítő / keresgélő körre, saját szakállra, mikor indultunk, akkor hallotta az őrségünk, hogy valami zaj van az útszéli susnyában. Átkutattunk mindent, de semmit sem találtunk. Indultunk ketten tovább az úton, de az ellenőrző ponttól kb 50 méterre ránkvetette magát három snork… Na lett nagy kiabálás, menekülés, lövöldözés… Mikor a csapat többi része felzárkózott hozzánk (ok, mi szaladtunk vissza;-) ), megpróbáltuk az egyiket annyira lesebezni, hogy a dokik által adott nyugtató segítségével elkaphassuk. Persze, hogy a legnagyobb darab lett ledarálva, és lenyugtatózva… A másik kettő elszaladt. Az ijedtségre gyorsan bedöntöttünk pár liter vodkát, majd a hordágyra felpakoltuk a snorkot, és elindultunk a labor felé. Ilyen rohadt nehéz valamit még nem cipeltem, sosenem… Persze, hogy a doki aludt, és nem is találtuk meg L Úgyhogy a snorkot feldaraboltuk, és az ormányát elraktuk emlékül. Ezek után már nem folytattuk az esti felderítést, hanem visszamentünk a HQ-ra, és nagyon jó kedvűre intéztük magunkat…
07-12
Aludtam vagy két órát, aztán elkezdődött a nap: sok őrség, némi beszélgetés stalkerekkel, akik a bárunkban pihentek meg, kedvesen segíteni őket, finoman irányítgatni – ez volt a feladat. A lonerekből elég sok info-t tudtunk kiszedni, és kiderült, hogy a monolith szövetkezett a banditákkal. Nem tudom hogyan, de megtörtént. Láttunk monolithot a bárnál, hívtak is minket segíteni. Mentünk is, vagy kétszer is elbuktunk a nagy harcban… Eredményünk 1 és 2 ideiglenesen megállított monolith exo, nekünk pedig 2 + 4 sebesült… Nem a legjobb arány. Sok dolgom volt a sérültekkel. A parancsnok kitalálta, hogy ha összedolgozunk a katonasággal, akkor jó eredményeket tudunk elérni és a Zóna biztonságossá válhat. Délután a csapat elugrott a banditákhoz, ott lefoglalta azok fegyvereit, amiket leadtunk Szidorovicsnak – aki berakta azokat Kardánhoz (a helyi szerelő). Folytattuk a napi bizniszt, figyeltem arra orvosként, hogy mindenki megfelelő mennyiségű vodkát igyon – ittunk is rendesen.
Közben Püspök ismét alakított, és összeszedtek egy kiküldetésen valami fertőzést, és az egyik srác snorkká kezdett átváltozni. Emiatt sokat jártak a tudósoknál valamint a sámánnál is…
Este elkezdtem a tegnap levágott snorkból a gulyáslevest elkészíteni. Jól állt már a kaja, mikor egyszercsak ordítás kintről, hogy „Jön a monolith!!!!” – átjöttek rajtunk mint buzin a hígfos, a kinti őrséget ledarálták, a HQ-ra behajítottak egy gránátot, aztán már pakoltak is ki minket. Banditák a monolith-al közösen. Ráadásul a banditák sem feküdtek el 1-2-7-8-9 lövéstől, szóval esélyünk sem volt. Estére emiatt bezárt a főhadiszállás, de azért ettünk egy nagyon finomat, majd ittunk még többet, meg tekergettük mindenünket, ami megmaradt. Még este beállított a hadsereg, hogy segítenének – megígértük nekik, hogy a Gauss puskát (ami már 70%-os állapotban volt) nekik adjuk, a támadás utáni segítségért cserébe. Mindenki elhúzott aludni – holnap igen kemény napunk lesz…
07-13
Reggel sikerült egy baráti lonertől az exo skeleton alap tervrajzát megszerezni, neki is álltunk freedomos exo-kat építeni. A technikusunknak segítettem ebben: erőfeszítéseinket siker koronázta: koradélutánra lett is három exo páncélunk.
Éppen a bárban voltam, mikor a nagy belépő megtörtént… Egyszercsak hallom: „Jön a monoli, monolili, mono….!!!Jaaaaajjj!!!” Szaladok ki, hogy amíg fontos dolgokat eldugják, feltartsam kicsit őket – erre, mikor kinéztem a sarkon mit látok? Hát ezt:
Megnyugtattunk mindenkit, hogy nyugi, csak a freedom érkezett meg. Innentől a bázis és a bár közti utat teljesen ellenőrzés alatt tartottuk. Senki sem volt olyan őrült, hogy exo páncélba öltözöttekbe kössön bele.