WarHead 2 - Kunmadaras

2013.03.03 09:00

 

Vasárnap ismét egy jeles eseményen sikerült részt vennem, és nagyon jól éreztem magam.

Az év 2-nak elnevezett WarHead játéka a Kunmadarasi (volt) szovjet repülőtér területén lett megrendezve.

Link: https://www.softair.hu/viewtopic.php?t=5215

 

Mivel igen messzire kellett menni, így már este bepakoltam, hátha tovább alhatok. Akivel megbeszéltem, hogy együtt megyünk (egy Justice becenevű srác) azt írta, hogy 5:50kor lesz ott értem. Kicsit korán van. 5:30ra állítottam be az ébresztőt.

Érdekesen indult, mert hajnal 5kor rémülten ébredtem, hogy a narancssárga találatjelzőm eltűnt, nem tudom, hogy hol lehet. Kipakoltam mindent, amit este bepakoltam, illetve teljesen szétszedtem az airsoft-os szekrényemet. Nem lett meg. Oké, no para, és beraktam egy narancssárga pólót, jó lesz az is. Nekiálltam felöltözni. A ruhám felső zsebében természetesen ekkor megleltem a narancs sapit…

Összepakoltam, majd leültem várni. Ha másokhoz kell igazodnom, és egy bizonyos időpont meg van beszélve, akkor szinte mindig korábban készülök el, gyűlölöm, ha annak, aki szívességet tesz nekem, várakoznia kell. Nem lenne rossz, ha mindenki így gondolkodna, szerintem.

5:51kor csörög a telefonom – hát Justice elég pontosan érkezett – még jó, hogy előrelátó módon felkészülten vártam…

Felvettünk a lakásomtól 100 méterre még egy srácot (praksi), majd lovak közé csaptunk, és elindultunk Kunmadaras felé. Teljesen eseménytelenül telt el az út, hallgattam a jobbnál jobb történeteket, amit a sok-sok éve airsoftozó srácok meséltek.

Mikor odaértünk, még nagyon korán volt, vagy másfél órát kellett a kezdésre várnunk, és reggel még igen hideg és a szél is nehezítette az életünket. Volt, hogy vissza is ültem egy fél órára az autóba, mert már annyira fáztam. Megvolt a kronózás, megkaptam Justicetől, hogy ő még életében nem látott embert, aki airsoftra ilyen kevés cuccal el tud menni, mint én ;-) (egy táska, az sem kitömve teljesen;-) ) Amúgy itt az idő, hogy a táskám tartalmát felsoroljam:

-          SiG 552 Commando puska, a behajtható válltámasz miatt, simán belefér egy aránylag kis táskába is

-          egy zacskó BB, még mindig nagyon sok van abból az 5000-es zacsiból, amit anno az első alkalom előtt vettem

-          fejfedő (itt sisak, MICH 2000 replika, + A-TACH huzat)

-          egy sál/kendő, rejtő színben

-          egy fém hálóból álló arcvédő

-          pótaksi (NiMh), harci aksi (LiPo)

-          1 HiCap tár (azért mert még nincs több)

-          2 nagy zseb, a taktikai (MOLLE) mellényről, itt csak a derékszíjamra csatoltam őket

-          1 nagy palack víz

-          némi rágcsa/kaja/energiaszelet stb.

-          zsebkendő

-          medik cucc (azaz 40 cm körüli darabokra vágott fásli)

-          védőszemüveg, szemüvegtokban, törlőkendővel

-          kesztyű (itt még mindig csak a biciklis, mivel nem jött meg a taktikai)

-          plusz pulóver (szükség is volt rá)

-          egy pontos fegyverszíj

Hátulról:

 

Nagyjából ennyi, és nagyjából ezt mind magamra is aggattam;-)

A játék elején következett a jól megszokott eligazítás, majd irány a HQ. Akik régóta ismerték egymást, és raj nélkül jöttek, közfelkiáltással praksit nevezték ki Raj PKnak, illetve volt „velünk” egy srác, aki már több raj vezetője lett, őt akarták a többiek először rajparancsnoknak…

Az első küldetésünket fel is vázoltam itt a térképen:

 

A rajunk feladata az volt, hogy biztonságban elkísérjük a századparancsnokot (vagy mi... négy raj volt beosztva alá, nem tudom, hogy hívhatnám...) a víztoronyhoz, ahol megfigyelő állást kellett létesíteni, és bevárni másik 3 rajt, akikkel közösen megsemmisíteni a víztornyot. Jó nagy körben közelítettük meg a helyet, mivel középen egy hatalmas mező található, és az túl nyílt terep lett volna. Baj nélkül meg is érkeztünk (a távolban láttunk néhány szemétben turkáló cigányt, akik mikor meglátták a full terepszínbe öltöztetett rajunkat, nagyon veszélyesnek kinéző puskákkal felszerelve, igen gyorsan távoztak (én cigányt ilyen gyorsan biciklit tolni még nem láttam! ;-) ).

Mikor odaértünk a víztoronyhoz, és berádióztunk, hogy minden OK, hol jár a többi raj, kiderült, hogy mindenki más nagyon nagy ellenállásba ütközött, és lelassult az előrehaladásuk. A térkép közepe táján az 53-as épületnél hatalmas tűzharc alakult ki. Mi megfigyelő állást foglaltunk először az 50-es aztán a 49-es épületben. A 49-ből premier plánban megtekinthettünk a vert seregként visszavonuló ellenfelünket, mert a narancssárga sapkába öltöztetett ellenfél a visszaállója felé folyamatosan ott haladt el előttünk.

Körülbelül két órát kellett várnunk, míg befutott két raj, a technikussal.  Biztosítottuk a víztornyot, és szépen felrobbantottuk (jó nagyot pukkant ;-) ). Majd az új parancsunk alapján elindultunk a sínek felé, hogy azokat is robbantsuk…

Először az 51-es épületből nyitottak ránk tüzet, majd a 45-ösből. Sajnos a 45-ösnél a raj elég nagy része elvérzett, mikor a meglőtt parancsnokhoz akartam kúszni, hogy mint medik egészségügyi támogatásban részesítsem engem is meglőttek. Ekkor kivártuk az időt, és elindultunk vissza a visszaállónkhoz. Félúton belefutottunk egy rajba, akik a dzsippel voltak a mező közepén, a hogy gyorsítsuk az utunkat, beültünk hatan a dzsipbe, és visszatéptünk a HQ-ra.

A következő feladatunk, hogy segítsük azokat a rajokat, akik leragadtak az S6 bunker melletti épületben (H9) megtalálható laptop megszerzésesekor, és nem tudnak dűlőre jutni a beásott, az épületben elbújt ellenséggel.  Vittünk magunkkal még egy rajt, és odameneteltünk, majd ott csak azt vettem észre, hogy szinte csak nekem adnak munkát, nagyon sok meglőtt csapattárs volt ott, mindenféle rajokból, ezeket mind gyógyítanom kellett. Mire befejeztem, a rajom úgy eltűnt, mint annak rendje és módja. De mivel a kötszer is elfogyott, kineveztem magam sima lövésznek…

Akkor összefutottam Justice-al, és ketten körbekommandóztunk a zsombékosban (itt jegyezte meg ő, hogy nagyon jó a ruhám, mert 5 méterről is már meresztenie kellett a szemét, hogy észrevegyen, pedig ott voltam előtte…).  Szép kört tettünk, és megtámadtuk az épületet szemből.  Mikor a bejáratra fordultam rá, és lőttem volna az ellent, hát nem lábon lőttek a sajátjaink hátulról?! Annyira fedezni akartak, annyira megszórni a terepet, hogy vagy 8.10 golyót is beszedtem combtól lefelé…

Hát kösz.  Így visszasétáltunk a HQ-ra, ahol feltöltöttem a készleteimet (BB a tárba, medik szalagok…).

Következő feladat, hogy tartsuk a homokbányát (E-F6). Három raj. Mikor odaértünk a homok/sóder dombokhoz, láttuk, hogy az ellenfél gyülekezik: olyan 50-60 fő, két oldalról közelítve… Hát kösz.

Kitartottunk vagy egy órát, de folyamatosan szorultunk vissza. Majd egyszer csak a vezetés a taktikai visszavonulás mellett döntött. Vissza a HQ-ra. Ott ismét táraztam, medik szalagot vételeztem, és már mentünk is az utolsó feladatunkra: az áttört ellenség hátába kerüljünk, és onnan zavarjuk őket, hogy ne tudjanak előre teljes erőbedobással támadni. Tettünk egy kört, B2-be, majd onnan visszakanyarodtunk a HQ felé, és harcolva kezdtük felőrölni az ellenséget – valószínűleg a HQ-t akarták megtámadni. Hát nem jutottak el addig.

Nagy csihi-puhi volt, és az összes medik szalagomat felhasználtam – de kitartottunk. Ezzel lett vége a játéknak, igen jól éreztük magunkat, köszönjük a rendezőknek ;-) !

 

Visszafelé Justice és praksi régi „katonatörténetekkel” szórakoztatott, ehh, de jó lett volna ott lenni már akkor is…